Ami táplál

Rátaláltam a minap egy új, az HBO-n vetített sorozatra, a Foodie Love-ra (magyarul A szerelem sava-borsa, ami szerintem megint túl hatásvadász lett, és ezért az eredeti cím elveszíti a lényegét. Talán Az ínyenc szerelem jobb lett volna. A kevesebb több...). 

Egy férfi és egy nő elkezd randizni egymással - klasszikus téma -, és valahogy úgy alakul, hogy minden randi egyben egy étkezés is: vacsora, kávé, ebéd, stb. - ez már nem olyan kalsszikus megközelítés, mert egy-egy földrész kultúrájába, életébe is bepillantást kapunk általa, ami nekem nagyon tetszik benne. De most nem is a sorozatot szeretném bemutatni. Az egyik részben elhangzott egy mondat, ami megmaradt bennem. Egy japán étterem szakácsa mondta, hogy 

"Minden reggel, mielőtt elkészítem a ramen alaplevet, táncolnom kell pár percet. Mielőtt másokat etetnék, magamat kell megetetnem. Ha nem táncolok, a ramen nem lesz olyan jó." 

Nagyon jól megragadja a lényeget. Ha túl sok zsíros, cukros vagy sós ételt eszünk, vagy akár csak kevés vizet iszunk, az a bőrön is megmutatkozik: szintén zsírosabb, száraz vagy pattanásos, de semmiképp sem puha vagy sima tapintású lesz. Ha egy növény nem kap elég vizet, vagy túl sokat kap, akkor vagy elszárad, vagy kirohad. Ez nagyon szépen átvihető az élet minden területére: kapcsolatokra, hitre, életvitelre, stb. Ha nem adom önmagam, nem fognak önmagamért szeretni. Ha nem arra figyelek a másik emberben, ami valóban lényeges, nem fogom megismerni, megérteni, elfogadni őt. Keresztény vonatkozásban ezt Szent Ágoston így fogalmazta meg: "Benned égnie kell annak, amit lángra akarsz gyújtani másokban." Ha nem imádkozom és nem töltök időt Istennel nem várhatom el azt, hogy mások is találkozzanak vele, mert nem is adok rá lehetőséget, hogy megismerjem Őt. Ha nem végzem a legjobb tudásom és belátásom szerint a munkámat, nem várhatom el, hogy mások viszont megtegyék. Egy közhelyes meglátás: a szeretet is csak úgy él, ha táplálják azt.

Kell a táplálék, hogy mi magunk is éltessünk: a tánc, a csend, a séta, a hegyek, az erdő, az ima, a zene, a beszélgetések, a figyelem, a szeretet, az utazás, a nevetés, a napsütés, az eső, a köd, a hajnalok, a felhők, a villámlások, az alvás, a pihenés, a könyv, egy "Köszönöm" vagy egy "Bocsánat". És persze a kihagyhatatlan klasszikusok: az étel és az ital is.