Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.

Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz
Úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy minden-
nek javára legyél!
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad
a föld, fölötted az ég, benned a létra.

Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a tor-
zítatlan létezésben.
Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az össz-
hang állapotában.

 Információk a dudatanfolyamról

Aki dudás akar lenni,
Pokolra kell annak menni,
Ott kell annak megtanulni,
Hogyan kell a dudát fújni.

…Hasznos tudás. De mégis vagyunk néhányan, akik nem kedveljük azokat az embereket, akik hosszú tartózkodásra rendezkednek be a pokolban, sűrűn hivatkozva a dudatanfolyamra.
Kik ezek? Egyrészt mazochisták, akiknek mindennapi kenyerük a panaszkodás, akik számára csak a rossznak van valóságértéke – ha valami jó is történik velük, az azonnal álomszerű valótlansággá mosódik. Azok, akiknek a számára a rossz sors rangot jelent: az élet üldözöttei, s az Isten bókjaként értékelik a nehéz életet.

Folytatás »

Hadd legyenek boldogok a gyermekek. Tanítsátok meg őket megtölteni szívüket a csodálat, a bátorság és a remény érzéseivel..
Semmi sem lehet fontosabb, mint hogy megosszuk a pillanatot. Tartsuk sárkányuk zsinegét, fakasszuk énekre szívüket, s fényesítsük meg mosolyukat.

Figyeljünk belső és külső szépségükre. Bátorítsuk őket, hogy lassabb tempóba fogjanak. Szeressük őket minden elszálló pillanatban. Próbáljunk egy szent türelmével és megértésével élni.
Csodáljuk őket. Inspiráljuk őket. S mondjuk el nekik minden módon, melyre szó sem kell: mennyit jelentenek nekünk.

A szerepszemélyiségek számbavételénél fontos kitérnünk arra, hogy az ún. belső anya mellett mindig ott a belső gyermek is. Jelentősége pedig meghatározó. Egész életünkre rányomja a bélyegét minden feldolgozatlan sérülése.

Kiskata az űrközpontban
Képzeljük el a következőt: van egy kis óvodás, akit förtelmesen elhanyagolnak a szülei. Fogalmuk sincs, merre jár napközben, azt sem veszik észre, ha este üres az ágya. Ruházata mocskos, a keze fekete, négyévesen már dohányzik, de nem emlékszik, mikor kezdte, mert ahhoz éppen túl részeg volt. Zabolázhatatlan és kiszámíthatatlan, senki és semmi sem állíthatja meg.
Most pedig képzeljük el, hogy ez a kis cukorfalat rászabadul a NASA vezérkompjúterére.

Folytatás »

A coach eredményességét nem az méri, hogy tanácsait megfogadják-e, vagy sem. Még csak az sem, hogy győz-e, akinek ő adott tanácsot, bár ha huzamosabb ideig nem győz, akkor nem lesz miből fizetni őt sem. A coach nem mondja meg, mi a helyes döntés, mert ha tudná, ő lenne a csalhatatlan vezető. A coach eredményességét egyetlen egy dolog méri: hívják-e újra, hívják-e mások is, kíváncsiak-e rá a jövőben is? Nem elsősorban a tanácsaira, hanem őrá magára, ahogyan ő látja a dolgokat. A tanácsadóskodás nem jámbor embereknek való mesterség. Ez a szakma óhatatlanul megkövetel valamennyi arroganciát. A coach eleve hajlamos önmaga túlértékelésére, különben hogyan is vállalhatná fel, hogy tapasztalt, sikeres vezetőknek tanácsokat adjon? 

A coach elsősorban abban segít, hogy jobban értsük saját gondolatainkat, és felvállaljuk azt, amik valójában vagyunk; nem többet, és nem kevesebbet. Ez minden coaching lényege, az édenkerti kígyó Eredendő Tanácsa. 

(A teljes szöveg a Publikációk között olvasható)

Egy asszony azt álmodta, hogy új üzlet nyílt a piacon. Benyitott, s legnagyobb meglepetésére Isten állt a pult mögött.

- Mit árulsz itt, Uram?

- Mindent, amit a szíved kíván - válaszolta Isten.

Az asszony magába szállt.

- Lelki békét, szeretetet, boldogságot, bölcsességet és félelemtől való szabadságot szeretnék… De nem csak magamnak, hanem minden embernek a földön.

Isten mosolygott.

- Azt hiszem félreértettél. Én nem árulok gyümölcsöt. Csak magokat.

A baj az, hogy a neurotikus emberek rendszerint gyereket vállalnak. Éppen azért, mert neurotikusok, mindent megtesznek azért, hogy elfoglalják magukat valamivel, ami legtöbbször a gyermekvállalás. Ez a fajta gyermekvállalás azonban csak menekülés… Inkább elfutnak önmaguk elől, minthogy megoldják a problémáikat.

Egyre csak saját kópiáitokat reprodukáljátok teljes öntudatlanságban. Először is gondolkodj el a saját állapotodon: ha te gyermeket szülsz, akkor a világ egy ajándékot kap tőled? Áldás vagy-e te a világ számára…?

Folytatás »

…Régi közhely a pszichológiában, hogy gyakorta választunk olyan társat, aki éppen olyan, mint az anyánk, vagy az apánk, akivel felnövekedésünk során szemben álltunk, küzdöttünk. Ez az elmélet nem pontosan fedi a valóságot. Nem arról van szó, hogy választottunk éppen olyan mint az Anyu, vagy az Apu, hanem hogy ezzel a partnerrel ugyanazokat az érzéseket élhetjük át, ugyanazokkal a kihívásokkal nézhetünk szembe, amelyek gyerekkorunkból ismerősek. Tehát a jól ismert légkört teremtjük újjá, s ugyanazokhoz a manőverekhez folyamodhatunk, amelyeket már begyakoroltunk.

Folytatás »

- Mi az, hogy “igazi”? - kérdezte egy napon Bársony-nyuszi a Bőr-lovacskától, amikor egymás mellett feküdtek a hintaszék alatt. - Azt jelenti, hogy van bennem valami, ami zúg és kiáll belőle egy fogantyú?

- Az, hogy “igazi” az nem azt jelenti, hogy milyennek csináltak. - felelte Bőr-lovacska. - Az, hogy “igazi” vagy, az csak úgy, váratlanul történik veled. Amikor egy gyerek hosszú-hosszú ideje szeret téged magadat, akkor attól leszel igaz.

- Nem fáj az? - kérdezte Bársony-nyuszi.

- Néha fáj. - mondta Bőr-lovacska, mert ő mindig megmondta az igazat. - De ha igazi vagy, akkor nem törődsz vele, hogy fáj.

- Hogy történik ez? Hirtelen? Úgy, mint amikor felhúznak? Vagy apránként?

- Nem hirtelen történik. - mondta Bőr-lovacska - csak történik. Lassan. Soká tart. Ezért nem szokott megtörténni olyanokkal, akik könnyen eltörnek, vagy elszakadnak. Mire igazi leszel, addigra rendszerint már majdnem az egész szőröd elkopott a sok szeretettől és simogatástól, amit kaptál, és a fél szemed is kiesett már, és minden ízületed lötyög. De ha “igazi” vagy, akkor már nem tudsz csúnya lenni, legföljebb azok szemében, akik úgyse értenek semmit.
 

Hétfő volt, mikor született,
Én kivártam volna, de nem lehetett.
Tudod, a számla nagy, a munka se vár
S jött a hír, hogy a fiam már jár.
Aztán láttam, ahogy nevet és fut elém,
Hogy ő pont olyan lesz, mint én…
Majd ugyanolyan lesz, mint én.

Üres bölcsöt ringat a Hold fénye
S mindig ez a mese vége.
Apa, mikor jössz? Fiam, mennem kell,
Az élet csupa kötelesség,
De sokat leszünk együtt még.

Neked hoztam, nézd, egy kis ajándék.
Apa, pont ilyen lasztira vágyom rég.
Gyere, taníts meg rá, hogyan dobjam el.
Fiam, játszunk majd, de most mennem kell.
Viszi lehajtott fejjel, egy könnycsepp sem jön elő,
Úgy dobom majd, mint ő.
Mondja, olyan leszek pont, mint ő.

Üres bölcsöt ringat a Hold fénye
S mindig ez a mese vége.
Apa, mikor jössz? Fiam, mennem kell,
Az élet csupa kötelesség,
De sokat leszünk együtt még.

Komoly gimibe jár, soha nem tanul,
Mégis népszerű kölyök - nekem ez sem új.
Apa büszke rád, de most beszélnünk kell.
Csak mosolyog, aztán így felel:
Tudod, énnekem most, apa, csak a kocsikulcs kell még
És ha megengeded, elmennék.

Üres bölcsöt ringat a Hold fénye
S mindig ez a mese vége.
Fiam, mikor jössz? Apa, mennem kell,
Az élet csupa kötelesség,
De sokat leszünk együtt még.

Tudom, jó sora van, messzi városban él,
Hosszú út, mire ideér.
A minap fel is hívtam, mikor láthatnám,
Ha néha felénk nézne, bizony nem bánnám.
Apa, túl sok a dolgom s a fiam is vár,
Ugye jól vagy? Jó, hogy hívtál.
Nagyon jó, hogy felhívtál.

Még valamit mondanék, de letette már,
S csak rohan, pont, mint én.
A fiam, pont, mint én.

Üres bölcsöt ringat a Hold fénye
S mindig ez a mese vége.
Fiam, mikor jössz? Apa, mennem kell,
Az élet csupa kötelesség,
De sokat leszünk együtt még.