“A felnÅ‘tt semmihez nem foghatóan rejtett és büntetlen hatalmat gyakorolhat a gyermek felett.”
Alice Miller

A Belső Gyermek munka során végighaladunk valamennyi életszakaszunkon, a fogantatásunktól a felnőttkorunkig.
Ránézünk az életünket formáló történésekre, érzelmi körülményekre, megkeressük a múltunk és jelenünk összefüggéseit. Az önismereti munka széles eszköztára révén (mint pl. a rajzolás, a meditációk, az asszociációs játékok) a fel nem idézhető emlékeink sem jelentenek akadályt.

Számtalan dolog történhet azzal a csodaváró kisgyermekkel, akik életünk elején vagyunk. Megtörhet a gyönyörű kezdet, kételkedővé, szomorúvá, félénkké, szorongóvá válhatunk. Ha felnőttként sérült belső gyermekünk van, nem hagy bennünket megnyugodni a szeretetigény. A hajdani kínok hatására mondunk oda nem illő dolgokat, cselekszünk célszerűtlenül, vallunk kudarcot egyes helyzetekben, és olyan érzéseket viselünk el, melyeknek a jelenhez semmi közük, mert a túléléssel és a védekezéssel vagyunk elfoglalva.

Legtöbben nem vagyunk tudatában alkotó erőnknek, mert beledermedtünk a gyermek megfagyott gyászába. Ha meggyógyítjuk és megvédelmezzük őt, mi magunk adjuk meg neki azt a feltétel nélküli elfogadást, amire vágyik.

Belső csodagyermekünk kinyílásra ösztökél minket. Több és teljesebb életre szólongat. Benne gyökerezik teremtő erőnk. Azt mondja, hogy az élet növekedés, és hogy embernek lenni lenyűgöző.

(Publikációk: A bennünk rejlő gyermek)