Megjelent a Nők vagyunk internetes oldalon (www.nokvagyunk.hu)

Gyerekként a szüleinktől lessük el a felnőtt viselkedés modelljét. A bensőséges párkapcsolat és szexualitás mintáját, az érzelmek kifejezésének mikéntjét és a konfliktuskezelést. Az apa a férfi, az anya a női mintát mutatja be. A szülő-gyermek kapcsolat hatalmas jelentősége miatt a gyermekkori üzenetek óriási hatást fejtenek ki lelkünkre, és hihetetlen erővel maradnak fenn.

Élettörténetünk ezerféle lehet, de az közös, hogy a régi sebek gyógyulni szeretnének, ezért akarjuk megtalálni a jó szülőt a másikban. Természetesen egyikünk sem úgy kezdi, hogy szeretne szülőre lelni a társában, de a szüleinkkel való kapcsolatok dinamikája mindig jelen van, amikor szorosabbra fűzzük viszonyainkat! Freud szerint amikor egy pár ágyba bújik, hatan vannak jelen, mert lelki értelemben a szüleiket is magukkal viszik.
Intim kapcsolatainkat különösen könnyen megsebzi minden, ami tudattalanul munkál bennünk. Amivel nem szembesülünk belül, az lejátszódik a külvilágban. Ami belül teher, az előbb-utóbb kívül is teherré válik. Ha belül tagadjuk, akkor álruhában fog megjelenni a külvilágban.

A másik embert akarattalanul is a múlt torzító szemüvegén át tapasztaljuk meg; belső élményünket vetítjük rá. Ez az ún. projekció; a múlt befejezetlen ügyei eltorzítják a helyzetet és azt, akire nézünk.
Ha régen bántottak bennünket, tudattalanul olyan partnert fogunk keresni, aki rosszul bánik velünk, vagy olyat, akinek alig van én-ereje és könnyen irányítható. Ha nem teljesen egészséges szülő mellett nőttünk fel, olyan társ lesz számunkra a vonzó, aki mellett újraélhetjük a gondoskodó szerepét, és cselekedhetünk a másik helyett. Ha valamelyik szülőnk elhagyta a családot, akkor hajlamosak leszünk alárendelődő, vagy önmagunkat szabotáló szerepet vállalni kapcsolatainkban, esetleg szorongva keresni a lehetetlent és elvárásokkal túlterhelni a kapcsolatot.

Ezeket a stratégiákat sohasem tudatosan választjuk- a tudattalan késztetéseink egyszerűen fogják magukat és aktiválódnak. Minden kapcsolatunkban lenyomata van azoknak a kisgyermekkori „üzeneteknek”, amit önmagunkról, a világról és a párkapcsolatról kaptunk! Minél korábbi és minél erőteljesebb érzelmi töltése van egy ilyen forgatókönyvnek, annál inkább ellenáll sajnos a tudatosságnak.

Linda 36 éves, szép, tanult és okos. Egészen kicsi volt még, amikor édesapjának szeretője lett. Édesanyja szívbeteg; már az is kockázatos volt, hogy Lindát megszülte. Csodálatos módon a terhesség volt az egyetlen olyan szakasz az életében, amikor semmi gond nem volt az egészségével. Mikor férje végül elhagyta, életveszélyes állapotban vitték kórházba. Linda 4 évesen nézte végig, ahogy apja kilép az ajtón, az anyja pedig szinte belehal. Édesanyja rohamai kiszámíthatatlan rendszerességgel követték egymást és a kislány sosem tudta, hogy viszont látja-e még.
A betegség miatt sokat nélkülöztek, Linda már iskola mellett is munkát vállalt, szinte ő lett a családfenntartó.

Első nagy szerelme sorozatosan megcsalta, de Linda ettől függetlenül kitartott mellette. Amikor a fiú végleg elhagyta, 6 éven át rettegett attól, hogy újra közel kerüljön valakihez. Mostani barátjával 3 éve van együtt. Boldog, bizalmon alapuló párkapcsolatra vágyik, ami erősítené az önbecsülését, mégis engedi, hogy ennek ízenként eltűnjön a maradéka is. Linda barátja már túl van több házasságon, tanulatlan, anyagilag lecsúszott, a munkaideje kiszámíthatatlan – egy angyal is nehezen bízna meg benne.
Linda barátai sincsenek jó véleménnyel róla, és valójában ő is szégyelli, megveti és nem tiszteli a férfit. Ezt érezteti is vele; nem vállalja őt a kollégái előtt, megszégyeníti, kiabál vele, kirúgja a lakásából, majd egy héten belül visszafogadja.
Ilyenkor azt mondogatja magának, hogy ő a férfi utolsó esélye: ha sikerül őt tanulásra és munkára bírnia, akkor megváltozik minden. Varázsszemüvegén keresztül időnként úgy látja, hogy a férfi jó szívű és értékes, csak ezt más nem veszi észre.

Linda felismerte már azt az összefüggést, hogy ő volt édesanyja megmentője, hogy a megszületése csodaszámba ment, ezért él benne makacsul a hit, hogy jelenléte a barátja életében is majd csodához vezet. Elfogadta azt is, hogy apja drasztikus távozása miatt mélyen retteg az elhagyatottságtól. Érzi, hogy átvette anyja hitét, miszerint a férfiak megbízhatatlanok és csak fájdalmat okoznak. És mivel okos, azt is látja, hogy valójában önmagát veti meg, hogy beéri egy ilyen férfivel. De nem mer elmenni, mert fél egyedül maradni. Hiába rakta össze „fejben” múltja kirakós darabjait, érzelmileg sajnos egy rettegő, tehetetlen, fájdalmakat elviselő kislány maradt.