A kudarcok és csalódások valójában a pesszimista stratégiát folytató ember önbeteljesítő jóslatai. A pesszimista ember a tapasztalatot kudarcnak, csalódásnak nevezi el, mert a csalódás feljogosít a visszahúzódásra. Ha csupán tapasztalatnak nevezné azt, amikor valami a várakozásaival ellentétben nem sikerül, akkor a társadalmi elvárás további kísérletezést várna el tőle.

De ha csalódás, akkor jogos feladni, esetleg depresszióba zuhanni, vagy inni. A csalódás alibi, hogy ne kelljen kockáztatni, próbálkozni, küzdeni. A pesszimista ember szavajárása, hogy csalódott a világban, csalódott az emberekben, csalódott ebben, csalódott abban.
A csalódás a világ tagadása, örök sirám, hogy folyton meg kell oldani helyzeteket, feladatokat, vagyis, hogy élni kell. A pesszimistának az élet folyamatos kiábrándulás, másnak meg folyamatos tapasztalat.
A tapasztalat átnevezése csalódássá hasznos nyelvi lelemény. Sokat elmond a használójáról. A világ nem felel az illúzióinkért, de mi ettől még számon kérhetjük rajta. A világ szenvtelenül halad a maga útján, de mi durcásan megsértődhetünk rá. A csalódás elfedi, hogy mi vagyunk a gyengék és gyávák.
A tapasztalat azt mondja, „folytasd tovább!”. A csalódás pedig azt: „bizonyítottad, hogy nem lehet”. A csalódás igazolás arra, hogy mi mindent megtettünk, és elérkeztünk az emberi teljesítőképesség határára. Az emberek a csalódást úgy szokták elfogadni, mint az egyénen kívülálló dolgot, amiért az egyén nem felel. A csalódást nem „csináljuk”, hanem bekövetkezik. Megfellebbezhetetlen. Részvét és vigasztalás jár érte. Pedig a csalódás semmi más, mint tapasztalat.

Bárminek a megoldása csak hibázások és korrekciók folyamatos ciklusában történhet. Ha valami nem vezet eredményre, az fontos tapasztalat, mert  tudjuk, hogy ez az út nem járható.
Hogy megtaláljuk a helyünket az életben, sok mindent kell kipróbálnunk.

Pesszimizmus és optimizmus

A pesszimista életstratégia túlélést biztosít, de nem boldogságot. A pesszimista életstratégia az emberi erőforrások visszafogására, a képességek és álmok elfojtására irányul. A pesszimista emberek nem szokták jól érezni magukat a bőrükben, hiszen megélik létük korlátozottságát. Magyarázkodni lehet, erre jó érvek a csalódások. De ettől nem lesz boldogabb senki.

A pesszimista ember sokat szorong. Meglepő módon gyakran ez mégis jobban megéri, mint állandóan kihívások közt élni. Az ugyanis nagyobb szorongás. A szorongás mértéke szoros kapcsolatban van a kontrollérzéssel. Ha úgy érezzük, irányítani tudjuk az életünket befolyásoló tényezőket, biztonságban érezzük magunkat, és nem szorongunk.
A bejósolt kudarcok és csalódások kiszámíthatóságot visznek az életbe.
Az önbeteljesítő jóslatként előidézett csalódások valójában kontrollérzést adnak.

Az optimista rejtett feltevése, hogy a dolgok értünk vannak. A pesszimista a dolgokat ellentétesnek látja, amelyekkel szemben csak egyet tehet, védekezésre rendezkedik be. Az optimista a sikertelenséget előrevivő tapasztalatnak tekinti, amely megmondja, hogy „nem így kell csinálni”. A pesszimista a sikertelenséget intő kudarcnak tekinti, és levonja a következtetést: „nem lehet csinálni”.