Megjelent a Nők vagyunk internetes oldalon (www.nokvagyunk.hu)

Ruediger Dahlke (orvos-természetgyógyász) azt vallja, hogy „a betegség a sértődött lélek jajkiáltása”. Hogy a betegségeink jelentést hordoznak, így üzennek nekünk. A testünk színpad, amelyen megelevenednek életünk feladatai és fejlődési lehetőségei. A kórképek lelkünk árnyoldalainak kifejeződései és képesek rávezetni a történések mélyebb okára. Ennek felfedése, majd az adott probléma feldolgozása fontos lépés a megoldáshoz.
Dahlke módszerének alapja az ezoterikus filozófia, amely segítséget és könnyebbséget nyújthat azoknak a helyzeteknek az elemzésénél, melyek szétfeszítik az egyetlen élet értelmi kereteit.

Eszerint a világnézet szerint mi, emberek feladattal jövünk a világra, ezért például a veleszületett rendellenességeket hozott életfeladatnak tekinti. A gyógyíthatatlan betegségek is kevésbé tűnnek igazságtalannak és értelmetlennek, ha az emberi életek láncolatát tartjuk szem előtt. Mostanra már a halállal kapcsolatos kutatások eredményeiből is tudjuk, hogy a haldokló ember még élete utolsó perceiben is tanul, amikor „élete filmje” végigfut a szeme előtt.A korai felismerés összehasonlíthatatlanul jobb, mint a késői felismerés, de semmi nem ér fel a megelőzéssel. A megelőzés azt követelné, hogy időben és önkéntesen hajoljunk meg bizonyos dolgok előtt, mielőtt a sors kényszerítene rá bennünket. De ehhez tudnunk kell, hogy mi előtt kell meghajolnunk… Vagyis fel kell ismernünk az adott betegség természetét. Önismereti munkával ez lehetséges.
Azok az emberek, akik túlélnek egy súlyos betegséget, szinte kivétel nélkül felteszik a kérdést: „Miért pont velem történik mindez?” „Miért épp ez a betegség ért el?” „Miért pont így történt, és az életemnek miért ebben a szakaszában?” „Mire kényszerít, és miben akadályoz ez a betegség engem?” „Mit tanulhatok ebből?”

A kórképek feladatokat jelölnek, és semmiképp sem büntetésként vannak jelen! A francia filozófus, Blaise Pascal szerint „a betegség az a hely, ahol tanul az ember.” Ha az élet iskolának számít, akkor a betegségek a tanterv részei – feladatokat jelölnek, amiket meg kell oldanunk. Fontos a „bizonyítványunk” átgondolása és értelmezése, így a felelősség felvállalása is, hogy a megfelelő következtetéseket vonhassuk le a jövőre nézve.
Egyáltalán nem könnyű abba belegondolni, hogy minden egyes betegség feladatot rejt magában. De aki az iskolában van, annak nyilvánvalóan van még mit tanulnia – így annak is, aki ezen a földön él.
A test, mint őszinte tanítómester sokat tud nekünk segíteni. Hagyjuk tehát, hogy megszólítson és tanítson minket; fogadjuk el, mint egy terapeutát, aki egész életünkön végigkísér, és jegyzőkönyvet vezet mulasztásainkról, ballépéseinkről.

Természetesen a legegészségesebb életmód mellett sem óvhatjuk meg magunkat minden bajtól. Még az egészséges táplálkozással, elegendő testmozgással, valamint a lelki fejlődést elősegítő gondolatokkal sem kényszeríthetjük a sorsot erre, mert az hatalmasabb nálunk; sokkal nagyobb időtartomány felett terjeszti ki szárnyait. Meg kell értenünk, és el kell fogadnunk, hogy világunk útjain soha nem lehetünk biztosak semmiben. „Kozmikus életbiztosítás” nem létezik, még helyes magatartás esetén sem.
A betegség feltárja előttünk az árnyakat, az árnyoldalakat, amelyeket szeretünk visszautasítani – alig akad ember, aki felvállalja ezeket. A betegségek kórképeinek értelmezése eszköz ahhoz, hogy saját további életutunkon támogasson bennünket. Az első lépés megtétele abba az irányba, hogy beismerjük hibáinkat, sokkal könnyebben megy, ha megértjük, éppen a hibáink tartogatják számunkra a legnagyobb fejlődési lehetőségeket. A testünk és a lelkünk közelebb tud kerülni egymáshoz, hisz ami alakot ölt, annak van lelki megfelelője. Ahol van forma, ott tartalomnak is kell lennie.
Hogy egy kórkép kialakulásában a lelki vagy a testi együttható nyom-e többet a latban, az mindig az egyéni élethelyzettől függ. Az a tény, hogy valamit nem látunk, még nem jelenti azt, hogy nem is létezik. Aki azoknak a dolgoknak a létezését tagadja, amit nem lát, az olyan, mint egy kisgyermek, aki még a szemét is becsukja, hogy ne lássák őt.