A bennünk rejlő gyermek
Interjú - megjelent a Meglepetés Magazinban
Gyermekek voltunk, és valami talán nagyon fájt… Ha ma már nem is pontosan emlékszünk erre a fájdalomra, a lelkünk mélyén még mindig ott van egy megsebzett gyermek, aki „beleszól” felnőtt életünk alakulásába. Akkor jön elő, amikor nem számítunk rá, és olyan eszközöket vet be önmaga védelmében, melyekre nincs válaszunk. És mindaddig nem is lesz, míg meg nem ismerjük Őt, a bennünk lakó gyermeket…
Kocsis Rita belső gyermekünkkel segít találkozni, és kísér minket azon az úton, amelynek során megláthatjuk és meggyógyíthatjuk a sebeket; az út végén pedig új fejezetet nyithatunk. Ha más jellegű önismereti munkával kívánunk saját működésünkre rálátni – Ritánál ezt is megtehetjük. A „sorsfeladat” csoportba bevonhatjuk néhány barátunkat is akár, ha fontos nekünk a bizalmas és védett közeg. Itt velük együtt megtudhatjuk, hogy miért reagálnak ránk mások úgy, ahogy; felismerhetjük, hogy bizonyos történéseket miért vonzunk be; ráébredhetünk mélyen szunnyadó érzelmeinkre, valódi mozgatórugóinkra, önvédő és hárító mechanizmusainkra. „Beleolvashatunk” abba a forgatókönyvbe, amit mi magunk írtunk, és amit - sokszor öntudatlanul - magunkban hordozunk.
Önmagunkat tanulni másoktól
Mit jelent pontosan a hivatásod, amelyet angolul life-coachingnak hívnak?
A tanáraim annak idején úgy fogalmaztak, hogy egy coach, több, mint tréner, de kevesebb, mint terapeuta. A munka világában a coach többnyire az ún. szakmai személyiséggel foglalkozik – az egyén és a szakember „elegyével”. Az illető munkahelyi és pozíciójából fakadó kérdéseivel, gondjaival, személyiségének felhasználható erősségeivel, sajátosságaival. Ezen túlmutatva viszont a coaching valamiféle életvezetést jelent. Sajnos, a magyar nyelvben erre nincs jobb szó, pedig valójában nem vezetésről, hanem kísérésről, támogatásról van szó. Ha lépsz, ott vagyok melletted. Segítek rálátni lépésed – vagy hátrálásod – következményeire, segítek megtervezni a következő mozdulatot, és segítek abban, hogy meglássuk esetleges belső akadályaidat, félelmeidet.
Hogyan derül ki, hogy milyen területeken van szükség a támogatásra?
A fókuszt, a problémát te hozod. Azon tudunk dolgozni, amit te problémának érzel. Itt te teszel fel önmagadra vonatkozó kérdéseket, nem én faggatlak. Merthogy az én kérdéseim rólam szólnának… Vannak úgynevezett gyógyító beszélgetések (a coachingot is merem ennek nevezni), amikor az aktuális élethelyzetedből fakadó kérdéseidre keresünk válaszokat. Emellett lehetőség van a már említett „sorsfeladatod” megtalálásra is. Ezt csoportosan végezzük; olyan emberek jönnek el, akik már ismerik egymást, és bíznak egymásban. Itt egy történeted szimbolikus megjelenítése mentén a társaid egészen új képet adhatnak rólad – arról, ami valójában zajlik benned. Ráadásul, a résztvevőknek nem kell hosszasan beszélniük magukról – ami sokaknak nem könnyű -, hanem játékok során jönnek elő a felismerések.
Hogy zajlik egy ilyen játék?
Egyikőtök elmesél egy őt foglalkoztató történetet. Annak egy meghatározó momentumát megragadjuk, és a lehető legrészletesebben visszaidézzük, fizikai és érzelmi síkon is. Így intenzíven visszakerülve a történésbe őszintén felteheted magadnak a kérdést: mi is az, ami valójában gondot okoz? Mi zavar? Mi az, ami fáj? Mit is szeretnék? Hogyan lehetne ezt megoldani? A többiek a te szerepedbe helyezkedve, önmagukon átszűrve mondják el, hogy nekik miről szól az a jelenet… Mivel a tetteink mögött húzódó érzelmi működésünkre nincs igazán rálátásunk – a többiek által tartott „tükör” lesz a magyarázat. És ezáltal a megoldás. Ha már észreveszed, hogy mikor lépnél bele ugyanabba a hibába, kerülnél bele hasonló élethelyzetbe - akkor lehetőséged van azon változtatni. Szabadságodban áll…
Hány alkalomból áll egy ilyen csoportos foglalkozás?
Általában négy-öt alkalmat javaslok, mivel mindig másik résztvevő behozott problémáján dolgozunk. Egymás történéseiből legalább annyit lehet tanulni, mint a sajátunkból.
Találkozás a belső gyermekkel
A belső gyermek munkát viszont már egyénenként végzed…
Igen, a belsőgyermek munkánál csak én vagyok jelen, és az, aki eljön hozzám. Hiszek abban, hogy a gyermekkorban gyökeredzik a legtöbb felnőttkori problémánk. Illetve még az előttről is származhat… Annak idején részt vettem egy nagyon különleges önismereti csoportban, ahol a születési traumánkat dolgoztuk fel. Akkor ébredtem rá, mennyire meghatározó az, ahogyan életre hívnak, és ahogyan várnak egy kicsi embert. A születés maga pedig a legmeghatározóbb élmény, hiszen ez olyan, mintha új bolygóra csöppennénk. Ez itt egy teljesen más világ. A belsőgyermek munkánál azonban a már világra jött, növekvő gyermek történetével, sérüléseivel dolgozunk, és ezeket próbáljuk meggyógyítani.
Ezekről a sérülésekről minden esetben tudunk?
Nem, sokszor nem is kell, hogy ezek láthatóvá, tapasztalhatóvá váljanak az életünkben. Sőt, előfordul, hogy valójában nem is történik „trauma” – a szó szoros értelmében. Hitem szerint nem is az az igazán fontos, ami történt - hanem az, ahogyan mi megéltük azt.
Hogyan zajlik egy találkozó, egy ülés?
Mindig egy pici elméleti bevezetővel kezdek az adott életkori szakaszra vonatkozóan, majd megkezdődik az „adatgyűjtés”. Minden korszakból hoznia kell a beszélgetőtársnak magával fotókat és történeteket, amiket ő élt át, vagy a szülei, családtagjai meséltek el.
Nem nagyon fájdalmasak ezek a szembesülések?
Igen, be kell vallanom, hogy fájdalmas élmények is utolérhetik a résztvevőt a múltból. De az eredeti történet kapcsán árnyékba küldött, lefagyasztott érzelmek csak így olvadnak fel. Az ilyen érzések mindig igyekeznek kiélni, feloldani magukat, és a tudtunk nélkül szabotálják az életünket. Mivel az érzelem energia, és valahol felszínre kell törnie. Meg kell ismerni, és fel kell dolgozni a sérülést okozó élményeket, de ehhez – ha fájdalom árán is – újra át is kell élni azokat. Át kell élni a fájdalmat és meggyászolni azt, ami történt. A gyász gyógyít. Segít letenni a múltat, és előrelépni a jövőbe.
Gondolom, vannak nagy sírások…
Igen, de ez nem baj. Ilyenkor lehet kérni ölelést. De a saját tapasztalatomból mondom: minden sírásnak vége lesz egyszer, még akkor is, ha úgy érezzük, hogy nem. Ha olyan esettel találkoznék, ami meghaladja az erőmet, akkor Nógrádi Csilla pszichológus társamat vonom be a munkába. Csilla kedvenc területe egyébként a tudatos álmodás. Lenyűgözően érdekes az is, ahogyan ő dolgozik
Hogyan történik meg a találkozás a saját gyermeki énünkkel?
Vezetett imagináció során találkozik a Felnőtt-ed a benned lévő Gyermekkel. Ez a Felnőtt az, aki képes megvédelmezni és meggyógyítani belső gyermeked sérüléseit. Ha Belső Gyermeked megtanul bízni benned, a Felnőttben, akkor elhiszi, hogy számíthatd rád és sosem hagyod el őt többé. Ez a gyógyulás.
Hányszor találkoztok a Belső Gyermek munka során?
Rendszerint 15-20 alkalommal, de van, amikor ennél többször. Ha valaki elkezd önmagán dolgozni, óhatatlanul elindul egy olyan folyamat, amely során még több kérdés bukkan fel.
Ványik Dóra
/Meglepetés magazin/
