“A világon minden ember kapott valami adományt az égtől. Ez valakiben magától megmutatkozik, valakinek viszont meg kell dolgoznia érte, hogy megtalálja.”

A mesében egy öreg király útra bocsátja lányait, hogy elhozzák neki azt, ami szerintük a legértékesebb. A legkisebb lány egy zsák sót hoz a királynak… Apja a só láttán végtelen haragra gerjed és száműzi a leányt.

Ám a királylány nem bujdosik el, hanem titokban munkába áll a palota konyháján és só nélküli ételeket készít a királynak. Ezzel bizonyítja be apjának, hogy az étel só nélkül ízetlen, és hogy az élet íz nélkül mit sem ér.

Az önismeret olyan mint a só, megadja az élet ízét és értelmét.